Szemveszteség-mérés

Hová tűnt a MAG?

Régi téma, viszont rá szeretnénk világítani, hogy a szemveszteség mérése miért is fontos, ezért megkérdeztük a téma szakértőit, Rittgasszer Péter szervizüzletág igazgatóhelyettest és Steinhauser Tamás mérnököt.

RP: Megérkezett az új széria, most már C8-ról beszélünk a kombájnok esetében. A munkagépek mindenféle automatikával fel vannak szerelve és az ember azt gondolhatja, hogy már nincs szükség mechanikus mérésekre, mert a kezelőtámogató rendszerek mindent megoldanak helyettünk. Ez nem így van, mert amíg az automatika nincs megfelelően összehangolva, majd helyesen bekalibrálva, addig nem lehet a maximális teljesítményt kihozni a munkagépekből.
Fontosak a kezelőtámogató rendszerek, amelyek a gépekbe vannak építve, legyen az CRUISE PILOT, CEMOS AUTOMATIC, ezen belül AUTO THRESHING, AUTO CLEANING, stb., de ezen automatikák csak akkor fognak megfelelően működni, ha a szemveszteség-mérés helyesen van bekalibrálva.

Hogyan lehet a legjobban beállítani a műszereket, milyen szempontokat kell figyelembe venni?  

RP: Mindenekelőtt le kell fektetnünk az alapszabályt. Maximális teljesítmény, optimális szemtisztaság, nulla szemveszteség nem létezik együtt. A háromból kettő közé valamelyik irányba el fog mozdulni az eredmény. Amit a privát életben is szokás mondani, jót, olcsón és gyorsan. Három tényezőből csak kettőt lehet választani, mindhárom egyszerre nem tud teljesülni.

A kulcskérdés mindig az, hogy az előbb említett három tulajdonság közül melyek kombinációja az optimális. Valójában ezt a kérdést mindig a felhasználónak, a tulajdonosnak, a gépkezelőnek kell megválaszolnia, hogy mit szeretne: maximális teljesítményt, optimális szemtisztaságot, nulla szemveszteséget.
Nézzünk egy példát. Péter gazda aratás előtt azt látja, hogy jön az eső és még nagyon sokat kellene betakarítania, ilyenkor valószínűleg nem a szemtisztaságon lesz a hangsúly. Maximális teljesítmény mellett az elérhető minimális szemveszteséget fogja nagy valószínűség szerint választani, nem foglalkozva az optimális szemtisztasággal. A szemek tisztítását megoldják, miután végeztek a teljes betakarítással.

Mikor érdemes eldönteni, hogy melyik irányba mozduljunk el?

RP: Mindig a betakarítás elején ajánlott eldönteni, hogy milyen beállításokkal szeretnék a felhasználók végezni a munkát. Rengeteg tényezőtől függhet a döntés, viszont jobb előbb alaposan átgondolkodni és dönteni, mint utólag bánkódni. A tarlómunkák után megjelenő árvakelések is jelzik az adott év szemveszteségeit, azonban ilyenkor ezen már kár búslakodni, hisz utólag mindig okosabb az ember.
Hazai piacon ismert kifejezés az, hogy kombájntiszta, azonban mi büszkék lehetünk arra, hogy ennél egy fokkal magasabb rangú kifejezés is elterjedt, a „LEXION-tiszta”. Egy LEXION-t be lehet úgy állítani, hogy rendkívül tisztán dolgozik és a tiszta szemeknek köszönhetően rengeteg energiát és költséget meg lehet takarítani. Előfordul, hogy azonnal a tábláról értékesítenek, hiszen a betakarított termény annyira tiszta és azonnal tárolható, hogy a szállítókocsi az értékesített terményt a közvetlenül a vevőnek szállítja le.

A munkagép karbantartása és tisztítása mennyire fontos ebből a szempontból?

RP: Nagyon fontos, rendkívül meghatározó szerepet játszik abban, hogy maximálisan ki lehessen használni.

Milyen veszteségek merülhetnek fel az üzemeltetés során?

1.) Az időjárás viszontagságai, esetleg a kapacitás hiánya miatt a növény túléretté válhat, mire a betakarítást egyáltalán el tudjuk kezdeni. A túlérett kalászokból pedig könnyen kipereg a mag. Ebből adódik a túlérési veszteség. Ilyenkor nem csak a gép mögött, de már előtte is találunk szemeket a földön, anélkül, hogy a betakarítógép hozzáért volna a növényhez.

2.) A pergési veszteség keletkezésében szerepe van a kezelőnek is. Ezt okozhatja a motolla helytelenül megválasztott kerületi sebessége, valamint a terményhez viszonyított függőleges és vízszintes pozíciója. A terményt nem megfelelően továbbítja a ferdefelhordóhoz, ha a konzolcsiga vezérelt bedobó ujjai helytelenül vannak beállítva. A konzolcsiga mögött helyezkedik el a leválasztólemez, amely a termény (főként zöld állomány esetén) felcsavarodását hivatott meggátolni. Természetesen a termény adapterből való „kirepülését” is megakadályozza. Mindezek mellett „különleges” növények betakarítása esetén szükségesek további kiegészítő berendezések használata.

Repce esetén toldat, valamint (jobboldali) oldalkasza használata szükséges a veszteségek csökkentésére. Napraforgó esetén a napraforgó adapter használatával tudjuk a pergési és a levágás elmaradásából adódó veszteségeket minimalizálni.

Szója betakarításánál a flexibilis vágóasztal használata növeli a hatékonyságot, és szintén csökkenti a levágatlansági veszteséget.

3.) Cséplési veszteségek: mindazon szemek, kicsépeletlen kalászdarabok tartoznak ide, amelyek a rostáról, illetve a másodlagos leválasztásból (szalmarázó láda vagy rotor(ok)) kerülnek a tarlóra.

Kalibrálással kapcsolatban milyen gyakorlati tanácsokat tudunk adni a kezelőknek?

ST: Azt javasolnám, hogy első sorban ne a szemveszteséggel, hanem a gép pontos beállításával foglalkozzunk. Miután megfelelő a tisztaság, cséplési minőség, szalmaminőség, tarlómagasság, utána nézzük a veszteséget. Persze ez nem azt jelenti, hogy a beállítások közben ne figyeljünk rá, de ekkor még tulajdonképpen nem tudjuk, hogy amit mutat a szenzor, az valós vagy hibás érték-e. Viszonyításképp teljesen jó, de még nem tudjuk, mit mutat. A CEBIS-ben a szemveszteség érzékelő háromszögnek van egy vonaljelzése, ami ha jól van beállítva, akkor az 1% veszteséget mutatja. Ezt kell nekünk leellenőriznünk és kalibrálnunk. Miután szépen dolgozik a gépünk, viszonylag könnyen tudunk veszteséget generálni egy tempó növeléssel, vagy épp a rosta zárásával. Úgy állítsuk be a gépet, hogy a szemveszteség érzékelő szenzorunk jelzése a vonalnál van, hiszen ez kell legyen az 1%-os veszteségünk. Miután ez megvan, jöhet a tálca aládobás és mérés. Ez külön-külön eljátszható a rostára és a másodlagos leválasztásra. Miután megkaptuk a tálcán a valós veszteségünket, kiszámoljuk az asztalszélesség és terméshozam függvényében a veszteségünk százalékos értékét. Ha ott is 1%-ot kapunk akkor a műszerünk pontosan mér. Ha eltér valamelyik irányba, akkor az érzékenységgel kell korrigálni a CEBIS terminálon keresztül. Azért nem mindegy, hogy mit látunk a monitoron, mert egy automatizált gépnél, de akár épp egy gépkezelőnél is ez lehet a teljesítményt befolyásoló tényező. Ha például többet mutat a szenzor, mint amennyit valójában elhagyunk, akkor az visszafogja a gépet.

Mire van szükség a pontos meghatározáshoz?

RP:

• egy mérőtálca, amely általában 0,5 m x 0,5 m-es
• arató-cséplőgép üzem közben = leterhelve, a betakarításnak megfelelő sebességgel haladjon
• menet közben a két tengely között becsúsztatva a kombájn hossztengelyéig

Fontos, hogy ennek a mérésnek a lebonyolítása esetén a szecskázó és/vagy a pelyvaterítő kikapcsolt állapotban legyen, hogy a kombájn mögött lássuk, ami kijön belőle.

Melyek a cséplési veszteségek lehetséges okai:

RP:

1.) Cséplőrendszernél

• Helytelenül megválasztott cséplőfordulat
• Helytelenül megválasztott cséplődob hézag

2.) Leválasztó egységnél (ládák vagy rotor(ok)) esetén

• Túl magas a haladási sebesség
• Helytelenül beállított magfogó ponyva
• Zöld állomány

3.) Tisztítórendszernél

• Túl magas a haladási sebesség
• Nem megfelelő a tisztítólevegő mennyisége és/vagy iránya

Cséplőrészveszteség mérés:

Példa: LEXION 660

Adapter szélesség: 6.6 m; Hozam: 6 t/ha búza; szemek száma: 40 (tálcán számolt) Cséplőrendszer szélesség: 1,7m

(40x1,70x47)/(6x6,60)x0,004=0,32%

Rittgasszer Péter

szervizmérnök - szervizüzletág igazgatóhelyettes