Vetőgép testre szabva

Vetőgép testre szabva

2017. szeptember 20. szerda.
  (Gépek)

„Az első gépet a kereskedő adja el, a másodikat a szervizháttér”– indokolta döntését Papp Sándor, miszerint olyan eszközt kell vásárolni, amiből már sokat értékesítettek, mert ahhoz kiépült a szervizhálózat is. A riportot a Magyar Mezőgazdaság készítette.

Az Abaúji Papp Charolais Kft. ügyvezetője hozzátette, a mai gépeket már nem lehet háznál javítani, komoly szaktudás áll mögöttük. A mezőgazdasági gépgyártás fejlődése folyamatos. Kisebb márkából eladnak évente 10-15 darabot, ami legfeljebb néhány szervizest tud fenntartani, nem biztos, hogy időben képesek a helyszínre érni. Az ügyvezető nem csak a leterheltségre gondolt, a hátrányok között említette a távolságból adódó magasabb kiszállási díjakat is. A homrogdi szakember számára fontos az országos szervizlefedettség, a termelőhöz való közelség. Nem véletlen, hogy erőgépeiket és munkaeszközeiket tekintve az Axiálhoz kötődnek. „A szervizcsoportot nem szokták dicsérni a termelők, a javítás hálátlan feladat, pedig nagyon sok múlik rajtuk” – jegyezte meg, az axiálos kollégák szinte helyben, Miskolc északi szélén vannak. Ráadásul az általuk forgalmazott termékek is kiválóak.

 

 

A Cserehát lejtőin 1971-ben honosította meg a charolais szarvasmarhát a Léhi Állami Gazdaság, egy évtizeddel később pedig már újabb cégek szálltak be a tenyésztésbe. – Egy jó állattenyésztés elképzelhetetlen eredményes növénytermesztés nélkül – mutatott rá Papp Sándor, hogy a marha mellett a takarmány-előállítás az árunövények termelésével együtt jelentik a két lábon állást. Az állattenyésztés 365 napos foglalatosság, míg a növénytermesztés szezonális. A charolais nem igényel intenzív tartást, legelőn tartják és télen is elsősorban tömegtakarmányt kapnak. A vállalkozásban a borjúnevelés és a tenyészállatelőállítás a legfőbb cél.

Mintegy ezer hektáron gazdálkodnak, amiből 300 hektárnyi a gyep, s 100 hektár a silókukorica és a lucerna. Ez utóbbi nemcsak a zöldítés egyik eleme, hanem kedvenc takarmánya a szarvasmarhának is. A gyepet sem csak legeltetésre használják, hanem kaszálják, és szénát hoznak le róla. – Vegyes lucerna- és fűszenázst készítettünk az első vágásból – nyugtázta a szakember. Árutermelésükre a hagyományos vetésszerkezet – őszi búza, kukorica, repce és napraforgó – a jellemző.

 

 

Mint Papp Sándor elmondta, a mai gazdasági helyzetben az étkezési – malmi minőségű – búzát nem fizetik meg, az árak ma is a 15–20 évvel ezelőttiek. Mégsem mondhatnak le róla, azért kell kalászost termelni, hogy legyen előveteménye a repcének. – Egymás után már a negyedik aratást értem meg úgy, hogy négy tonna körüli repce-átlagtermést értünk el, ez lett gazdaságukban a növénytermesztés húzó kultúrája. Míg a búzáért 46 ezer forintot adnak – ami éppen csak pozitív szaldós –, a repce esetében 400 ezer forint feletti az árbevétel.

Az első 12 soros Monosem vetőgép közel másfél évtizede érkezett a gazdaságba. A gyakorlatban szerzett jó tapasztalatok, s hogy az eszköz már kézre áll, újabb gépek vásárlására indította a céget. Együtt fejlődtek a Monosemmel, az elmúlt évek alatt már hat dolgozott a kezük alatt.

 

 

– Franciaországban járva elnéztem a repcetermesztést, ott már elterjedt a szemenkénti vetés – mutatott rá Papp Sándor, mennyire fontos a pontos mélységtartás, a talaj visszatömörítése, az egyenletes vetőmagkijuttatás. Hazánkban is sokan próbálkoztak a 75 centis sortávval, de hamar be kellett látniuk, hogy nem hozza a várt eredményeket. A gabona vetőgéphez képest a szemenkénti vetés egyenletesebb kelést eredményez, de a 75 centis sortávot a szakember alapból elvetette. – Konzultáltunk az axiálos kollégákkal, s csak azt kellett kitalálni, miként tud a gyár olyan vázat adni, amely megengedi, hogy 55 centire össze lehessen rakni a vetőkocsikat – emlékezett vissza az ügyvezető, hogy a Monosem gyár szakemberével gyorsan sikerült közös nevezőre jutni. A tárgyalások tavasszal kezdődtek, s augusztusra meg is érkezett a személyre szabott vetőgép. Mindez öt évvel ezelőtt történt. Ugyan a Monosem gyárt cukorrépa vetőgépeket is, de azokat kevésbé tartotta megfelelőnek a saját termesztési körülményei közé.

A telephelyen kíváncsian fogadták a hatsoros vetőgépet nyolc vetőkocsival, 4,4 méteres munkaszélességgel. Az eredmény már az első évben meglátszott az állományon, gyorsabb és egyenletesebb volt a kelés, így a növényvédelmi kezelések is hatékonyabbak lettek. Kisebb nedvességtartalmú talajon szépen sorolt a repce. A szakember a pontos tőszámot, az egyenletes vetési mélységet emelte ki. A hibridek bizonyos életteret igényelnek – besűrítve stresszelnek, nem fejlődnek megfelelően –, ami a szemenkénti vetéssel kiküszöbölhető.

Bár a gabona-vetőgéppel gyorsabban lehet dolgozni – a 300 hektárnyi repce harmadát így vetik el –, de a Monosem által biztosított minőség mindenért kárpótol. – A repcét augusztus 20-a után kezdjük vetni, s 26-ára a mag be is kerül a földbe – emelte ki a szakember, hogy a nyolcsorossá alakított eszközzel éjszaka is kiválóan lehet dolgozni, két traktorossal, 24 órában 70hektárral végeznek.

 

 

– Gyenge adottságú területeken dolgozunk, ahol az eróziónak köszönhetően a táblákban megjelentek a sárga agyagfoltok – tette hozzá Papp Sándor, hogy a technológia helyes megválasztásával a talajpusztulási folyamatot igyekeznek lassítani. A nehéz talaj pedig igencsak próbára teszi az eszközöket, ám eddigi tapasztalataik szerint a Monosem kiváló anyagokból készül, jó konstrukciónak bizonyult. Ráadásul a traktoros a monitoron folyamatosan ellenőrizni tudja a soronként kijuttatott magszámot, figyelemmel kísérheti, mi is történik az erőgép háta mögött.

A vetőgépekkel kapcsolatos elvárásokról kérdezve az üzembiztonságot emelte ki a szakember. Ha mégis bekövetkezik a meghibásodás, azt rövid időn belül el lehessen hárítani, azaz gyorsan és könnyen javítható legyen az eszköz.

A gépgyártó folyamatosan fejleszt, a homrogdi cégnél már a legújabb Monoshox NG Plus M vetőkocsik álltak üzembe. Míg a hagyományos vetőkocsiknál a vetési mélységet a gép saját súlya befolyásolja – s így az kevésbé egyenletes –, az új konstrukciónál két rugó biztosítja a megbízható minőséget. Az egyes vetőelemek egymástól függetlenül mozoghatnak, ami fontos a vetési mélység egyenletessége szempontjából. Ennek pontos követését – az újabb konstrukciójú gépeknél – a paralelogramma-karok közé beépített lengéscsillapító elemek is elősegítik, a terhelőrugókat kombinálták a speciálisan kifejlesztett lengéscsillapítóval. A munka alatt mindkét terhelőrugó a földre szorítja a vetőelemet, és a lengéscsillapító rugózása elvezeti az ütéseket.

Gabona-vetőgéppel két centiméteres mélységbe kijuttatva könnyen kiszárad a mag feletti talajréteg, ha pedig nagyon mélyre teszik le, a kelés minősége látja kárát. Ezzel szemben a Monosem egyenletesen tartja a négycentis vetési mélységet, ahol nagyobb biztonságban van a mag.

A szívótárcsás vetőgépeknél a talaj minősége nagyban befolyásolja a vetési sebességet. A hagyományos felépítésű vetőkocsikkal szemben a Monoshox NG Plus M esetében már 2–3 kilométerrel gyorsabban lehet haladni, így elérhető az óránkénti 12–13 kilométeres sebesség. Ez a plusz pedig nagyon sokat jelent, amikor egyre kevesebb idő jut az optimális munkavégzésre. Tavasszal pedig átszerelik a vetőgépet hat vetőkocsis, 75 centis sortávolságúra, s már dolgozhatnak is vele napraforgóban, kukoricában.

Beszélgetésünk során hamar kiderül, Papp Sándor vigyáz az eszközeire. Az ötéves Fendt traktort mintha ma hozták volna ki a szalonból. Minden gépükre átalánydíjas szerződést kötöttek, de gyakran ezt sem tartják elegendőnek, megesik, hogy az ötszáz üzemórás motorolajat félidőben cserélik. Nem vásárolnak utángyártott alkatrészeket, másként nem lehetne hosszú élettartamot, üzembiztonságot elvárni az eszközöktől. Ráadásul a szakszerviz felelősséget vállal az elvégzett munkájáért.

 

Forrás és kép: Magyar Mezőgazdaság 2017. szeptember 20. 60-61. oldal