Utazás FENDT időgéppel

Utazás FENDT időgéppel

2017. július 04. kedd.
  (Gépek)

Hat évtized a világháború utáni éledezéstől a 21. század mezőgazdasági csúcstechnikájáig – ezt az érdekfeszítő korszakot teszi érzékelhetővé a FENDT két traktorja, az 1957-es Dieselross és a mai 310-es. Kiss Mihály karcagi gazdaságában jártam.

Két FENDT traktor áll egymás mellett, tökéletesen újszerű állapotban. Bármelyikre nézek rá, vagy ülök fel, abban a korban érzem magam, amelyikben készült. A kettő együtt időgép, technikatörténeti utazásra hív.

A háború utáni, jórészt lerombolt Németországba repít a Dieselross. Neve dízelparipát jelent, akkoriban az volt a nagy szó, hogy a parasztgazdaságban kiváltotta az igáslovat, sokkal nagyobb erővel vontatott, szántott, sőt fűkaszájával megszabadított egy deréksajdító emberi munkától is. Óriásit lépett előre a gazda, aki megvehetett egy ilyet, császárnak számított a falujában, büszkén kihúzhatta magát, ahogy végigtöfögött a főutcán. A faekétől a vasekéig ősidők óta lóval szántottak itt, és lám, ő már átlépett a gépkorszakba! Ehhez persze kellett némi szerencse is: a FENDT üzeme nem iparvidéken feküdt, elkerülték a bombázók, rögtön a harcok elültével újrakezdhette a termelést. Az első, hatló erős Dieselross1930-ban jelent meg, 1955-ig ötvenezerdarab készült az egyre fejlettebb, nagyobb teljesítményű változatokból, és 1959-ben futott ki a típus.

 

A képen Kiss Mihály és gépei

 

Az ódon traktor nem dédelget, akkoriban még nem volt ez elvárás. Az időjárás viszontagságaitól ruhám és sapkám véd, a kormányt forgatni, a pedálokat nyomkodni izomerőből kell. 16 lóerőt képes kifejteni a kéthengeres, léghűtéses motor. A váltó hatfokozatú, és persze kell egy kis ügyeskedés, hogy reccsenés nélkül kapcsoljak. Mégis igazi élvezet megülni a dízelparipát, kissé hangos ugyan, és noha rugózott az első felfüggesztése, eléggé ráz is, de én vezetem, nem megannyi automatikusrendszer. Munkában kipróbálni nem tudom, mert a kétfejes ekét, illetve a fűkaszát is gyári új állapotúra festették le, kímélni kell Kiss Mihály szeme fényét.

Hopp, egy pillanat alatt átugrottam a mába, a FENDT 310 klimatizált fülkéjének fotelszerű ülésébe. Üvegen keresztüllátom a világot, a motor alig hallatszik, annál jobban a rádió, a szervokormány egy ujjal forgatható, minden egyéb úgy működik, mint egy finom személyautóban. Egyetlen kis körműszer helyett folyadékkristályos kijelző tájékoztat minden fontos adatról, kapcsolókés gombok sora működteti a sokféle funkciót. Már a Dieselrosson is van a menethajtástól független TLT és hidraulika, de a310 már sokkal több egy „traktornál”, azaz vontatónál, mezőgazdasági műveletek sokaságára használható célgép, miközben természetesen vontatónak is kiváló. Ilyenből kettő van a cégnél, plusz egy 924-es – kettőben közülük benne van az RTK-rendszer.

 

 

Hasonlókat más modern traktorokról is ellehet mondani, de ami igazán megragadta Kiss Mihályt, az a FENDT kidolgozásának minősége volt. „Ezek arra is odafigyelnek, hogy ha benyúlok egy burkolat mögé, ne karcolja meg a sorja a kezemet? Milyen elegánsak a részletmegoldások, mennyire szellemes a Vario-hajtómű elgondolása, és mily sima a működése!” Kiss úr ugyanis ízig-vérig műszaki ember, kitanulta az autószerelést, és nagyon tudja értékelni a technikai szépségeket. Ezenkívül elhivatottan törekszik megmenteni mindenféle műszaki relikviát. Otthonában restaurált ingaóra és kerek falióra mutatja az időt, a Dürkopp varrógépnek csak a patina mutatja a korát. Az apuka D 125-ös Csepel motorja első rúgásra indul, járni lehet vele. Volta gazdaságban két MB Trac 1600Turbo (Mercedes traktor) is, amiből az egyiket napi rendszerességgel használják. A másikra már csak a modellje emlékeztet a polcon, de megvan a magyar traktorgyártás mesterműve, a Dutra, és az udvarban tipp-topp MTZ-k állnak, elől-hátul dupla kerékkel. „Ilyet máshol nemigen lát, rendszeresen dolgoznak!” – dagad a gazda keble. „Tisztelem és megbecsülöm a régi gépeket, igyekszem megmenteni őket a pusztulástól. Az új FENDT-et megismerve kíváncsi lettem, milyen traktort tudtak összerakni, nem sokkal a háború után. Hirdetésalapján találtam egyet, megvettem, rendbe hoztuk. Annak rendje és módja szerint levizsgázott, piros rendszámot kapott, és egy egyedi kialakítású permetező-rendszerrel vetőmag-tököt vegyszerezünk vele. Azután vettem még egyet,az vízhűtéses. De ennyivel még egyáltalán nem biztos, hogy vége!”

 

 

Meg is van a komoly munkához mindenadottság az AgroPerfekt Kft.-nél, amelynek már a neve is árulkodik Kiss Mihály perfekcionizmusáról. A műhelyben épp alkatrész készül a komoly esztergapadon, nem messze tőle egy másik FENDT Dieselross áll felújítás alatt, fémtisztára pucolt alvázzal és precízen összerakott első futóművel. Vízhűtéses motorját épp mostanában generálozta az AXIÁL bajai műhelyében Szakáll László csapata, Németországból hozatott alkatrészekkel.„Nézze csak ezt a különleges megoldású kuplung-kinyomócsapágyat! Az öreg FENDT hidraulikája bármeddig áll, nem engedi el a nyomást. Jó szétszedni, megnézni egy ilyen gépet, átvenni a régi hangulatot” –vall szenvedélyéről Kiss Mihály.

Az öreg traktorokhoz megvan az eredeti kezelési útmutató (szépen újrakötve), gépkönyv és alkatrész-katalógus. Maga a FENDT már nem gyárt alkatrészt hozzájuk, de egy német cég igen, interneten bármi megrendelhető. Ami kigurul majd az AgroPerfekt műhelyéből, azt nyugodtan beállíthatná saját múzeumába a gyár –már ha eladó lenne. De persze nem az, Kiss úr azt akarja, hogy kincsei, ha német eredetűek is, hazánkat gyarapítsák. „Manapság bele van kényszerítve az ember az állandó fejlesztésbe, a gépek gyorslecserélésébe. Én a modern FENDT-jeimet sem öt évre vettem, addig használom őket, amíg az átalánydíjas karbantartási szerződéssel lehet. Nagyon elégedett vagyok velük, mégis úgy gondolom, hogy aki anno megvette a régit, boldogabban élt a mai embernél”. Ezzel a zárszóval szálltam ki az időgépből.

 

Veterán mezőgazdasági gépeket, old timer autókat és járműritkaságokat láthat 2017. augusztus 26-27-én, az AXIÁL Hódmezőrület elnevezésű rendezvényén. További információt ITT találhat!

 

Szöveg: Karlovitz Kristóf, szakújságíró

Fotó: Leitmann Zsolt

Forrás: AXIÁL Híradó 2017. 03. szám 36-37. oldal