Természetfeletti erő

Természetfeletti erő

2017. szeptember 17. vasárnap.
  (Gépek)

Egy észak-amerikai indián törzs szerint mindenkinek megvan a maga „manituja”, azaz kapcsolata az élettel és a természettel. Így vannak ezzel Ráckevén is, ahol már a harmadik Manitou rakodógép állt munkába a helyi mezőgazdasági vállalkozásban.

 

A korábbi Ráckevei Aranykalász Mgtsz utódaként 1992-ben indult a Ráckevei Mg. Kft. Jelenleg – néhány átalakulást követően – 1200 hektáron, hagyományos vetésszerkezettel gazdálkodik. Így került földbe 360 hektárnyi őszi búza, amit idén 36 hektár árpa színesített, mellette kilenc hektár repce, 380 hektár napraforgó, háromszáz hektár kukorica, s a zöldítés miatt negyven hektárnyi ugaroltatás teszi teljessé a képet. 

A sajátjuk mellett a környező gazdáknak, illetve kisebb-nagyobb vállalkozásoknak végeznek gépi – talajmunka, növényvédelem, aratás – szolgáltatást. „Szárítónkba a sajátunkon felül a külsősök két-háromszoros mennyiséget hoznak be”- hangsúlyozta Varnyú János ügyvezető. Egyes vállalkozók csak a leszárítást kérik, ám másoktól meg is vásárolják és saját csatornájukon keresztül értékesítik a terményt. A kereskedelem egyébként is fontos része a cég tevékenységének. A környékbeli gazdáknak vetőmagot, műtrágyát árusítanak, akik cserébe gyakorta a terménnyel fizetnek.

 

 

Két éve, hogy korszerű terményvizsgálóval ellenőrzik a beérkező tételek minőségét. Minden egyes teherautó, pótkocsi esetében sikértartalmat, fehérjét mérnek, a különféle minőségeket a raktáron belül elkülönítik, s ez alapján számolnak el a gazdákkal. Tavaly mintegy 26 ezer tonna termény fordult meg a tárolóikban.

Az őszi búzával elsősorban az étkezési minőséget célozták meg. „Korábban próbálkoztunk a javító minőséggel, de a termésátlag lényegesen elmaradt a várttól.” Természetesen az étkezési mellett mindig becsúszik takarmányminőség is, ám szomorú tény, hogy az előbbi ára a legtöbb évben alig haladja meg az utóbbiét.

Korábban próbálkoztak hibrid búzával, de napjainkban konstans fajtákkal dolgoznak. Tavaly, jó földben ugyan 9,6 tonnát termett a hibrid, viszont gyengébb területeken nem mutat kiugró különbséget. Ugyanakkor drágább a vetőmagja, nagyobb odafigyelést igényel. Bár az elmúlt évben kimaradt, nem zárják ki, hogy ősszel újra hibrid búzát vessenek. Az olajos magvak iránt jónak mondható a kereslet. Közel vannak a fő szállító útvonalhoz, a Dunához – az ügyvezető Csepelt, Foktőt említette -, így a szállítással nincsenek gondjaik.

Vegyes minőségű területeken dolgoznak. Főként öntéstalajokon, de harmada gyenge, homokos, aratás után könnyen hátára kapja a szél. A többi minőségére nem panaszkodhatnak.

 

 

A vállalkozásnak nincs kertészeti, állattenyésztési ágazata, így évek óta támogatás nélkül tervezik a gépberuházást. Az első Manitou MLT 730-as rakodót 2003-ban vásárolták, majd 2010-ben érkezett a második. Sok a munka, mozgatni kell a terményt a szárítás előtt, majd után, hogy bekerülhessen a raktárba, s a végén ott a kitárolás, a kocsira rakás. Ráadásul nem csak a saját terményüket kell mozgatni.

Vásárlás előtt alaposan körülnéztek a piacon, ki és mit kínál. Emellett gazdáknál, felhasználóknál érdeklődtek, s végül a Manitou mellett döntöttek. „Ezekből a rakodógépekből dolgozik a legtöbb az országban, s ha ennyien használják, rossz nem lehet” – fogalmazta meg véleményét a szakember, de a mérleg serpenyőjébe került a jó kapcsolatuk is az AXIÁL-lal. Ennek kezdete korábbi időkre datálódik, több munkagépet vásároltak már tőlük.

„Az első Manitounkat bevetettük a mély vízbe, alaposan kihasználtuk” – jegyezte meg Varnyú János, ám még akkor is jó állapotban volt, amikor eladták. Az MLT 730-asnak nagyon sokat kellett dolgoznia, de becsülettel helytállt. Általában 8-10 évig használnak egy eszközt, de az első Manitou tizennégy évig szolgálta a céget. Ahogyan nőtt a feladat – s mert az elsővel jó tapasztalatokat szereztek –, egy új MLT 940-est vásároltak. Az is fontos szempont volt, hogy a Manitouhoz már korábban beszerezték a szükséges felszereléseket, kanalakat, kiegészítő eszközöket, amelyek az újakon is használhatók. Ezek egymással kompatibilisek, pluszként egy négy köbméteres kanalat kellett csak beszerezni.

 

A „nagyelefánt” hosszabb, robusztusabb a többi Manitounál, ugyanakkor könnyedén és jól fordul, szeretnek vele dolgozni a gépkezelők. Gyors, erős a motorja – az MLT 960-as teljesítménye 141 lóerő, szemben a korábbi gép 120-ával –, az viszont el kell fogadni, hogy nem való szűk helyekre. Míg az MLT 940-esben 4/4 fokozatú mechanikus kapcsolású váltó volt, az MLT 960 már fokozatmentes CVT-hajtóművel készül. A hidrosztatikus hajtással a gép sokkal finomabb manőverezésre képes, ugyanakkor a fokozatmentes váltó minden sebességtartományban nagy nyomatékátvitelre képes, amit a telepi munkában jól ki lehet használni.

A tavalyi termények kitárolása volt a Manitou MLT 960-as főpróbája. Kiderült, hogy nagyon gyors. Az idei betárolás végén járva, Varnyú János csak jókat tudott mondani a gép munkájáról. Megbízható, üzembiztos eszköz. Eddigi tapasztalataik szerint sem az alkatrész-ellátásban, sem a szervizszolgáltatásban nem volt elakadás. Az AXIÁL igyekszik mindent időben megoldani. 

 

Tavasszal – hiába kaptak három árajánlatot is más gyártóktól, maradtak a Manitounál – megérkezett telepükre az új MLT 960-as.

„Ez a legnagyobb Manitou, hat tonnát képes felemelni kilenc méter magasságba”- magyarázta a típusszám jelentését a szakember. A nagyobb teherbírásnak köszönhetően négy köbméteres kanállal is könnyedén megbirkózik a gép, így azonos idő alatt lényegesen nagyobb mennyiségű terményt lehet vele megmozgatni. A raktári be- és kitároláskor maximálisan kihasználható a kilenc méteres emelőmagasság, az új kanál pedig a szállítójárművek rakodásakor igazán nagy segítség: több, mint 2,5 tonna búza, vagy két tonna repce fér bele. Gyorsan lehet vele pakolni, egy autót tíz kanállal képesek megrakni, aminek leginkább a sofőrök örülnek.

Az aratás vége felé járva a szakember elmondta még, hogy a termésátlag kissé elmarad a tavalyi rekordtól, a minőség viszont nagyon változó.

 

Szöveg: Viniczai Sándor, szakújságíró

Kép: Gräff Gergely

Forrás: AXIÁL Híradó 2017. 04. szám 10-11. oldal