Négyes szerepben

Négyes szerepben

2017. október 11. szerda.
  (Gépek)

Ellátja egy autódaru, egy teleszkópos rakodógép, egy emelőkosár és egy villás targonca feladatait, pillanatok alatt áll át egyik helyről a másikra, mozgékonyan járja be az építkezés területét. Ez a forgótornyos Manitou MRT 1840.

Tízezer négyzetméteres, 12 méter magas üzemcsarnokot kell építeni. Hogyan fogjunk hozzá? Állítsunk fel toronydarut? Túlzott felhajtás lenne, elfogadhatatlan költséggel. Vonuljon ki a nagy autódaru? Mire mindig beáll, letalpal, felkészül, addigra beesteledik. Elégedjünk meg villás targoncával? Ekkora emelési magasságú a világon nincs. Állítsunk be emelőkosarat az épületlakatosoknak? Vezényeljük oda a teleszkópos rakodógépet? Még mindig nem tudunk mindent megoldani, és egyik sem lenne teljesen kihasználva. Úgyhogy jöhet az egyetlen igazán jó gondolat: forgótornyos Manitou rakodógép kell! Az gyorsan robog ide-oda az építkezésen, pillanatok alatt cserél adaptert, mindent megold, és töredékébe sem kerül a felsoroltaknak.

Ilyen megfontolás lebegett a Merkbau Kft. illetékeseinek a szeme előtt is. A kiskunhalasi székhelyű, rangos építőipari cég komoly referenciákat sorakoztathat fel, ügyfeleik között ott van a győri Audi, Budapesten a Siemens, a Budapest Airport Zrt., a Rosenberger Magyarország Kft., a villányi Sauska pincészet éppúgy, mint a Pannonhalmi Főapátság. Generálkivitelező főtevékenységük egyik szegmense ipari csarnokok építése. Előregyártott vasbeton pillérek kelyheit kell centiméteres pontossággal elhelyezni, raklapos építőanyagokat kamionról a dolgozók keze alá készíteni, nehéz elemeket és szerszámokat födémre feltenni, vagy a homlokzat magas nyílásán beadni, szerelőplatformként állványozás nélkül három emeletnyi szintre munkásokat felemelni, és úgy általában anyagot mozgatni. Egy-egy forgótornyos Manitou 1000-1200 üzemórát dolgozik náluk évente, és mivel ebbe nem számítanak bele a kényszerű szünetek, úgy vehetjük, hogy egész nap dolgozik.

 

 

A Merkbau szívességéből az egyik munkahelyen vehettem szemügyre és próbálhattam ki röviden az MRT 1840-est. A francia márka többféle típusával volt már dolgom, de forgótornyossal most először. E szónál meg is állok egy kicsit. Láttam már forgóvázasnak és forgózsámolyosnak is említeni, de nem az alváz forog, hanem rajta a torony, forgózsámolynak pedig a vasúti járművek kéttengelyes futóművét nevezik. Úgyhogy forgótornyosnak hívom, és ezzel vagy bekerülök a nagy nyelvújítók közé, vagy nem.

Első látásra szembeötlik előnye és hátránya egy „sima” teleszkópos rakodógéphez képest: letalpalva és csörlős adapterrel ellátva komoly autódaruként működhet, forgótornyával elérhet olyan helyeket, ahová pusztán teleszkóppal nem férne hozzá, viszont sokkal magasabb, nem férne be például bármelyik tehenészet kapuján. Ez kimondottan építőipari verzió, de annak aztán valódi jolly joker. 

Jó magas lépcsőn kell felkapaszkodni a testre szabott, magasból lehulló tárgyak ellen erős tetőráccsal védett fülkébe. A vezetőhely semmi különös a többi Manitouhoz képest: állítható volán, gáz- és fékpedál, kis műszerfal-képernyő és két joystick, a jobboldali fix-, a baloldali felhajtható kartámaszon. Az előbbi forgatja a tornyot és tolja ki, húzza be a gémet, az utóbbi emeli-süllyeszti, és le-, valamint felfelé billenti az adaptert, amely most éppen targoncavilla. Előszörre nem akart engedelmeskedni nekem a gép, mint kiderült, nem vette észre, hogy beültem az ülésbe, ezért letiltott mindent. Úgy látszik, nem ártana némi „tekintély”, kevesebbet kéne sportolnom... Aztán jobb belátásra tért, és kezdhettem próbálgatni a funkciókat. A két joystick hátoldalán holtember-kapcsolót kell állandóan nyomni, ezt kicsit túlzott óvintézkedésnek éreztem, de meg lehet szokni, és biztos van mögötte tapasztalat. A márkától várható simasággal, érzékenyen irányítható a gém és az eszköz, persze némi gyakorlat után, mert ha kell, nagyon gyorsak is lehetnek a mozgások. Legkíváncsibb a toronyforgatásra voltam, ezt álló helyzetben lehet, 360 fokos szögtartományban. Közben a képernyő átvált a fordulatszámról és a menetfokozatról (előre, üres, hátra) a gép ábrájára, és mutatja a szögállásokat, stabilitási helyzetet. Nagyon megnyugtató, hogy a gép automatikusan felismeri a rákapcsolható adaptereket, és annak megfelelően gondoskodik a stabilitásról, amit persze nagymértékben fokoz a letalpalás. A torony egyenes állását zöld piktogram mutatja a képernyő sarkában, oda kell állítani továbbindulás előtt. 

 

 

De mi van, ha olyan helyre kell emelni valamit, ahová nem lát a kezelő? Semmi baj, ott helyezkedik el, ahonnan minden a szeme előtt van, és a nyakába akasztott távvezérlővel irányít. Ezen is van két kicsi joystick és egy sor nyomógomb, ugyanúgy lehet dolgozni, mintha benn ülnék a kabinban. Tetszett!

Elégedett a Merkbau is. Magától adódott, hogy az AXIÁL-tól vásároltak, hiszen dolgoztak már a cégnek Baján, Pécsett, Kerecsenden, és most éppen Békéscsabán. Amúgy pedig a Manitou képviseli a csúcskategóriát. Jelenleg három ilyen forgótornyos gép van a Merkbau birtokában (1542, 1840 és 1850), de sosem elég belőlük, bérelnek még kettőt-hármat, például 21 méteres emelési magasságút. Az „én gépem” tavalyi beszerzés, jócskán poros kívül belül, mutatva, hogy a munka sűrűjében dolgozik, viszont az egyik márkatársa már tizenegyedik éve bírja a strapát! 

Minden rendben van az AXIÁL háttérszolgáltatásával is. Mádl Tamás okleveles építőmérnök, a Merkbau Kft. termelési igazgatója, mai vendéglátóm, mindössze azt kifogásolja, hogy nincs alkatrészjavítás, csupán csere. Ilyen a fogyasztói társadalom... A szerviz jól működik, egyszer romlott el egy Manitou, elvitték Csornára, és egy héten belül megjavították. A gép nagyon megbízható, mindössze a fordítómű csapágyát kell cserélni néha. De mennyi karbantartásra volna szükség a Manitou MRT 1840 kiváltására alkalmas gépparknak? A sokszorosára, a vételárról és üzemköltségről nem is beszélve. Hatékonyságban is a sokszerepű gép a legjobb.

 

Szöveg: Karlovitz Kristóf, szakújságíró

Fotó: Pintér Ádám

Forrás: AXIÁL Híradó 2017. 04. szám