Kigyúrt raktáros

Kigyúrt raktáros

2017. május 21. vasárnap.
  (Gépek)

Kellene egy erős ember a raktárba, aki fél kézzel rámolja a big bag zsákos műtrágyát, és egy merítésnyi mulccsal feltölti a kazán garatját? Ajánlom magamat – csak annyit kérek, hogy adjanak alám egy ilyen GEHL rakodógépet!

 

Már az első pillantásra megtetszett, az AgrárgépShow kiállításon. Olyan pont jó méretű: elég nagy ahhoz, hogy komolynak tűnjön, de elég kicsi, hogy ügyesen mozogjon szűk helyen. Jól kitalálta a GEHL, amit természetesnek is vesznek egy olyan cégtől, amely 1859-től gyarapítja tapasztalatkincsét a mezőgazdasági gépek gyártásában. Felismerte, hogy a korábbi legnagyobb típusa, az AL 540 kiválóan helytáll ugyan kisebb gazdaságokban, baromfitartásban, de nagyobb telepekre már nem ideális. Ezért hozta létre a 750-es, amely tavaly mutatkozott be az európai közönségnek, és máris megjelent az AXIÁL kínálatában.

 

 

De mi szükség egy ilyen csúcsmodellre a mai géppróba helyszínén, amely korántsem nagyüzem, még csak nem is kicsi, hanem egy tangazdaság? Nos, a Szigetcsépi Tanüzem több agráriskola gyakorlati oktatásának helyszíneként nagy hangsúlyt helyez arra, hogy korszerű technológiát és modern gépparkot ismerjenek meg a tanulók, mert csak így állhatják meg helyüket a jövő stratégiai ágazatában, az agráriumban. Ehhez nyújt nagy segítséget együttműködése az AXIÁL Kft.-vel. A bemutatókörúton járó GEHL-t azért veszik szemügyre, hogy eldönthessék: megvásárlása esetén tudnák-e sokrétű feladatokra használni, például big bag zsákok kezelésére, hóeltakarításra, sőt bérmunkában akár állattartó telepek trágyarakodására is. Egyike vagyok az elsőknek, akik kipróbálhatják, ennek megfelelő várakozással lépek a géphez.

Tetszik a design, látszik, hogy jól átgondoltak mindent. És ez egy fullextrás kivitel! Van benne kihelyezett hidraulikakör, háromfokozatú hajtómű, klíma, gémlengés csillapítás, minden, ami szem-szájnak ingere. Jó magas alsó lépcsőfokról lendülök fel a meghitten kicsit fülkébe, ahol állítható kormányoszlop, légrugós ülés és tenyérnyi műszermonitor vár. Egy gáz- és fékpedál, joystick, néhány kapcsoló. Egy pillanat alatt áttekinthető, kitanulható.

 

 

Egyébként, ha a rögzítőfék behúzása nélkül kiszállok, egy biztonsági kapcsoló leállítja a motort. Hajtás „teknőc” fokozatba, kis gáz, elindulunk. De milyen finoman, érzéssel! Mindjárt be is mutatom a produkciót kíváncsian figyelőknek, hogy milyen kis helyen fordul meg a 45 fokig bebicskázó derékcsuklós gép, ott is marad a széles agrár-gumiabroncsok nyoma a puha talajon. Egy buckás helyen pedig az derül ki, hogy milyen szépen követik a felszínt a 2x10 fokos billenésre képes tengelyeken a kerekek.

Másfél kilométeres vonulás következik egy raktárhoz. Előjöhet a „dupla nyulas” harmadik fokozat, amelyben az alap 20-át meghaladó 30 km/órás tempóval roboghatok. Van ám sebességélményem: a beton bekötőút egyenetlen tábláin ugrál egy kicsit a közel öttonnás gép, és a volán ugyebár nem arra való, hogy abba kapaszkodjunk. Milyen jó ilyenkor a csípőt az ülésbe húzó biztonsági öv! Az országúton pedig azt veszem észre, hogy oda kell figyelni, mert biztos egyenesfutás hiányában apró korrigálásokra van szükség. Egyáltalán nem zavaró, visszafelé már teljesen automatikussá válik. A hidraulikus hajtómű vinnyogása nem lett a kedvencem, annál jobban meg voltam viszont elégedve az AL 750-nel a mulcsraktárban.

 

 

Elég korlátozott volt a hely, széltében, hosszában és magasságban is. A már szinte viccesen fordulékony géppel és a joystick mozdulataira nagyon érzékenyen, arányosan és simán reagáló gémmel, kanállal azonban nagyon könnyűnek bizonyult a munka. Jól érezhető, hogy merre mekkora a masina, még hátrafelé is. Rakodás közben jól felvertük a port, de semmi baj, megfordítható a ventilátor forgásiránya, majd kitisztítja a hűtőt. A differenciálzárra nem volt szükség, de ha kell, kettő is van belőle.

 

 

A végére maradt a nagy poén: az, hogy mennyire könnyű eszközt cserélni a Power-A-Tach eszközcsatoló rendszerrel. Kanalat leengedem a földre, megnyomok egy gombot, kiold a két retesz, egy kis gémsüllyesztés és tolatás – ennyi volt lerakni. Odaállok a trágyavillához, ülésemből tökéletesen látszik, hová kell célozni, és ezzel a géppel nemhogy centizni, hanem milliméterezni lehet! Gémemelés, másik gombot megnyomni, a két piros reteszkar állásán látszik, hogy összekapcsolódtunk. Már csak a trágyavilla két hidraulika csatlakozóját kell csatlakoztatni a kihelyezett hidraulikakörhöz, amelyet a joystick recés forgógombja működtet, és pikk-pakk, funkciót váltottunk. Egy percbe sem telt. És akkor még elmondom azt is, hogy az AL 750-hez használható a csúszókormányzású kis GEHL rakodógépek megannyi eszköze, a talajfúrótól az útseprőig. Aki azokból már bevásárolt korábban, sokat takaríthat meg.

Istenuccse szívesen dolgoznék még ezzel a géppel, mert nem is éreztem munkának, volt benne valami a vidámparki dodzsemezésből – miközben, mintegy magától, elvégződik megannyi feladat, még a legnehezebbek is. Azzal jöttem el Szigetcsépről, hogy szinte irigylem a raktárkezelőt, aki nagy valószínűséggel egy ilyen gépen dolgozhat majd. 

 

Szöveg: Karlovitz Kristóf, szakújságíró

Fotó: Gräff Gergely és GEHL

Forrás: AXIÁL Híradó 2017. 02. szám 36-37. oldal