Díjnyertes tehenek RMH önjáró etetőkocsival

Díjnyertes tehenek RMH önjáró etetőkocsival

2017. július 21. péntek.
  (Gépek)

Elismerő oklevelek, kupák, plakettek sorakoznak a bicsérdi Arany-Mező Zrt. tehenészetének irodájában. A kiváló eredményekben szerepet játszanak a cégnél 14 éve szolgáló RMH takarmánykeverő-kiosztó kocsik is.

Hogy rögtön tudjam, hová érkeztem, már a bejárat előtti gyepen egy makulátlanul tiszta holstein-fríz tehén és borja fogad – mozdulatlanul álldogálnak, lévén műanyagból. Beljebb viszont nagyon is eleven ezerhatszáz szarvasmarhát tart a gazdaság: nyolcszáz tehenet és a szaporulatukat. Van ezenkívül 350 kocás sertéstelepük is, évente nyolcezer hízódisznót adnak el. Legfontosabb persze a kiváló eredményekkel büszkélkedő tejtermelő tehenészet. 11.548 kilogramm tej egy tehéntől, egyetlen laktációs időszakban, aranytörzskönyves tehenek sora, 100 ezer kiló fölötti életteljesítménnyel (csak összehasonlításul: egy tehén súlya 650 kiló körüli), kiállításokon nyert díjak tanúsítják, hogy sok száz közül az ország legjobbjai között van az Arany-Mező szarvasmarha-ágazata, amelynek vezetője, Szili József beszél tapasztalatairól.

 

 

A feladatok nagyságrendjét érzékelteti, hogy kétezer hektár szántót művelnek, ipari növények termesztése mellett előállítva az állatállomány takarmányát – csak a szarvasmarháknak napi ötven tonnára van szükségük! 340 hektár a biogazdálkodásé, ott olajtök, tönkölybúza, csemegekukorica, lucerna terem. Takarmányszárító és keverő, valamint magtár tartozik a gazdasághoz, eladásra is marad a termékekből. Van ezenkívül biogáz-üzemük, ahol az almos- és a hígtrágyát hasznosítják metán előállítására (a földekre majd a kifáradt anyagot juttatják ki a végtárolóból), majd áramfejlesztésre, kis erőműben. A szarvasmarhák tehát nem csak tejet szolgáltatnak, hanem „zöld energiát” is – életciklusuk végén pedig húst kapunk tőlük. 

Súlyponti kérdés az állatok etetése. Tehenenként és naponta ötven kilóról van szó. A növendékek naponta egyszer kapnak enni, a fejőstehenek etetőasztalról egyszer, jászolból kétszer. Az állatok igényei alapján összeállított pontos receptúra szerint összeállított TMR (Total Mixed Ration) fele szárazanyag. Ezt a takarmányt készíti el és „tálalja” az RMH takarmánykeverő-kiosztó kocsi. Hajnalban-reggel négy és fél órát dolgozik, délután másfelet, minden áldott nap, hiszen ellentétben az állatkerti oroszlánnal, a teheneknek nincs heti egy böjtös napjuk.

 

 

Az első, 14 köbméteres RMH-t 2003-ban vásárolta a részvénytársaság, hat és fél éven keresztül minden etetést ez végzett el, egyetlen kihagyás nélkül, összesen 16 ezer üzemórát teljesítve! Ez már érthetővé teszi, hogy szóba sem került másik márka, a második RMH 2009-ben állt munkába, a harmadik, egy Vulcan 18 típus, tavaly decemberben. A legelső már nem dolgozik, a második bármikor használható tartalék, 18 ezer üzemórával a számlálójában. 130 ezer tonna takarmányt terített a szarvasmarhák elé, akiknek minden bizonnyal már akkor összefut a nyál a szájukban, amikor meglátják közeledni a vörös masinát.

Amikor a megbízhatóságot firtatom, így válaszol Szili József: „Mit gondol, miért vettünk harmadszor is ilyet?” Elég nehezen elnyűhető szerkezet az RMH. Tartályával és motorjával soha nem volt baj, mindössze keverőcsigát (mert elkopott 14 ezer üzemóra után) és maródobot kellett cserélni (az utóbbi 6-10 ezer üzemórát bír), ezenkívül késeket. A „vas” tehát tartós, csak a második gép elektronikájával voltak kisebb bajok, de azt is csak évi egy-két napon kellett helyettesíteni a régi, vontatott etetőkocsival. 

És miért vettek nagyobbat, 18 köbméterest a 14-es után? Két érv szólt mellette. Az egyes csoportok tehénlétszáma akkora, hogy csak a nagyobb tartályból lehet egy menetben megetetni őket. A másik, hogy mivel egyre jobb minőségű tömegtakarmányt állít elő a gazdaság, kevesebb abrakot kell bekeverni, így viszont nőtt a takarmány térfogata, és ehhez kell illeszteni a tartályméretet. Szempont, hogy a gazdaság méretét, az állatállományt növelni csak aránytalanul nagy beruházással lehetne, így a meglevő keretek között kell kihozni a lehetséges maximumot, és ehhez a választott gép passzol legjobban.

 

 

További előnyei is vannak az új Vulcan 18-asnak. Könnyebb hozzáférni a motortérhez. A laprugók egyértelműen jobb hidraulikus rugóstagoknak adták át a helyüket. A régebbi gépek hátsókerék-hajtásúak voltak, ez 4x4-es, trágyával szennyezett, vagy havas-jeges betonon is „megy, mint a golyó”, ahogy Szili úr megfogalmazza, és a szűk helyen kanyarodását is segíti a fronthajtás. Könnyen ráfordul a silózott takarmányra vagy az etetősorra, silómaráskor a gép mindvégig merőleges marad a silófalra, miközben új fogásba áll, fürgébben mozog, gyorsabban végez a munkával. A Vulcan keresztirányú szállítószalagja már nem ferde, hanem vízszintes, ezáltal egyenletesebb a kiosztás. A mérleg pontosságának köszönhetően pár százalékos tűréssel be lehet tartani receptúrát. És még csak most jön az igazi tromf: az új gép takarmánykiosztásának sebessége ugyan valamivel kisebb, de ezáltal jobb a keverés, homogénebb az anyag, ami végső soron jó hatással van a tejtermelésre. Közvetlen összefüggés mutatható ki tehát az RMH Vulcan és a tejhozam között!

Ami a gázolaj-fogyasztást illeti, a 14 köbméteres gépeké 11,5-12 liter volt üzemóránként, a nagyobb, összkerékhajtású újé 14-15 liter, ez teljesen arányos. A gazdaságnak több AXIÁL-os gépe van (CLAAS, Fendt, Landini, Manitou), ezekre átalánydíjas karbantartási szerződést kötöttek, az új RMH-ra viszont még nem, mert garanciális. Tény, hogy a legkomolyabb piaci vetélytársaknak egy-két szervizese van, míg az AXIÁL-nál 36 a kiképzett RMH szerelők száma. Számít az is, hogy az alkatrész nem Izraelből jön, hanem az RMH anyacégének francia alkatrész-logisztikai központjából. Minden ok megvan arra számítani, hogy ez a gép is üzemórák ezreit teljesíti majd, említésre méltó problémák nélkül, és hozzájárul, hogy újabb oklevelek, kupák kerüljenek a Bicsérdi Arany-Mező zrt. irodájába.

 

Szöveg: Karlovitz Kristóf, szakújságíró

Fotó: Sóki Tamás

Forrás: AXIÁL Híradó 2017. 03. szám