Magvas gondolatok A FARM-ról

Magvas gondolatok A FARM-ról

2016. március 22. kedd.
  (Blog)

Hétfőn nagy érdeklődéssel figyeltük az új valóság show, A FARM első adását. A nézők hideget-meleget egyaránt kaptak és némely jelenet igencsak messze állt a valóságtól. Publicisztikánkban így értékeltük.

Annak idején, mikor elindultak a valóság showk, jó magam is követtem egy-egy Való Világot, Big Brothert, Édent, Survivort, Amisok New Yorkbant, stb. Természetesen szerettem is ezeket, de a tömegesen ontott programokba beleuntam. Nyilván minél több ilyen műsor született, annál inkább varázstalanabb lett a műfaj, hiszen egyre-másra köszöntek vissza ugyanazok az archetípusok, pl. „a szájhős”, „a cicababa”, „a lusta disznó”, „a nagyokos”, „az intrikus”, „a gyámoltalan”, „a szívtipró” és még sorolhatnánk.

Mindig is jobban kedveltem az aktív műsorokat, ahol nemcsak egy házba vannak összezárva a résztvevők, ahol belehalnak a semmittevésbe, hanem pl. ahol élelemért vagy a túlélésért küzdenek. Talán ez volt az oka, hogy hosszú idő után ismét felkeltette a figyelmemet egy ilyen program, de persze nevezhetjük munkahelyi ártalomnak is. :)

Szóval A FARM. Természetesen nem magyar találmány, talán „The Simple Life” címmel futott hasonló az amerikai kontinensen a botrányos Paris Hilton és Nicole Richie közreműködésével. Bevallom egyetlen egy részt se láttam belőle, így őszintén mondhatom, hogy a legjobbakat reméltem a magyar verziótól, valójában azonban a nézők hideget-meleget egyaránt kaptak.

 

A FARM szlovén helyszíne

 

Először legyünk reálisak. Nem egy modern gazdaságba költözött be a kiválasztott 7 nő és 7 férfi, hanem egy múlt századi farmra, ahol se áram, se folyóvíz és ahogy Nádai Anikó mondta még hajvasaló sincs. Ezen kívül láthattuk, hogy a használható eszközök sem feltétlenül a mai korról árulkodnak. Mindezek tudatában joggal állíthatjuk, hogy kemény munkának néznek elébe a résztvevők, talán nem is tudják mennyire. Persze a kilátásba helyezett 20 millió forintos főnyeremény motiváló ereje egyelőre jelentősen munkál a szereplőkben.

Amit eddig, az első részben láthattunk, az elég vegyes. Láthattuk, hogy többen máris kihúzták magukat a munka alól. Ha már itt tartunk a trágyában kotorászáshoz is adhattak volna nekik egy vasvillát, mert ennek semmi köze nem volt a valósághoz. Ennek ellenére egy-egy szereplő már megcsillogtatta szervező képességét, tanúbizonyságot tett fahasogató készségeiről, de ez édeskevés, hogy engem, mint nézőt megfogjanak.

De vajon mit tartogat a jövő? Már-már leírtam, hogy ez nem fog másról szólni, mint a többi, amikor édesanyám javasolta, hogy tartsak ki még egy kicsit. „Meglátod, amikor nem lesz reggel kávé az asztalon, lesz, aki feléri ésszel, hogy korán fel kell kelni, megfejni a tehenet és begyújtani sparheltbe. Előbb utóbb pedig arra is rájönnek, hogy egyezkedniük kell, mert egy ember nem fog tudni mindent elvégezni.” – mondta. Ez szöget ütött a fejembe, így hát kíváncsian várom a folytatást.

Ami pedig az ötletet illeti… közhely vagy sem, kell az utánpótlás a mezőgazdaságba. Nagyon jó, hogy terveznek, szerveznek ilyen adásokat, így talán a nagyvárosokban élők nemcsak parkokba vágynak, hanem rétekre, szántókra, erdőkbe is. Bízunk benne, hogy nemcsak a nyugalmazott városiak érzik úgy, hogy végre megvalósíthatják dédelgetett álmukat, vidékre/kertvárosba költöznek és egy szerény veteményesben megtermelik, ami a konyhára kell, hanem az életerős fiatalok is nyitnak az életforma felé.

Bízunk abban is, hogy a kezdeményezések – mint például a MEGFOSZ „Legyél Te is Mezőgépész!” kampánya vagy az AGRYA Vidék Kaland programja – hatására azok a bátor, vállalkozó szellemű fiatal férfiak és nők is ide-ide kacsingatnak, akiknek talán nincs a génjeikben a gazdálkodás, de egy egészséges, a szabadban, természetben töltött életre vágynak, nem félnek a munkától és építeni akarnak valamit a jövőben. Vannak lehetőségek, kérdezzetek! Mi képesek vagyunk tanítani, ha hajlandók vagytok tanulni.

BZS

 

Képek: Rtl.hu