Innovatív gépésztanulók

Innovatív gépésztanulók

2018. január 12. péntek.
  (Axiál)

„Egy több évtizedes gépmatuzsálemen a diák nem tanul felelősséget, mert tudja, csak szükségből dolgozik ilyenen, s nem ezzel fog a gyakorlatban találkozni” – riport Vargáné Nagy Violával, a Kolping Nagyváthy János Szakgimnázium igazgatójával.

Különleges intézménynek számít a környéken a csurgói Kolping Nagyváthy János Gimnázium, Szakgimnázium és Szakközépiskola, hiszen a jogelődöket keresve két irányban is elindulhatunk. Az egyik az 1792-ben alapított Csokonai Református Gimnázium, a másik az 1953-hoz kötődő mezőgazdasági vonal. Ekkor kapott ugyanis engedélyt a mezőgazdasági szaktárcától iskola alapításra Csurgó, s ez bővült a hatvanas években ipari képzéssel. „E két vonal az idők során hol összekapcsolódott, hol szétvált” – mutatott rá a kalandos múltra Vargáné Nagy Viola iskolaigazgató.

A 70-es években a demográfiai robbanásnak köszönhetően sok gyerek képzését kellett megoldani, nem fértek már el a gimnázium épületében, akkor tették le az ipari és mezőgazdasági szakközépiskola alapjait. Egymást követték a változások, s 2013 őszétől a Kolping Oktatási és Szociális Intézményfenntartó Szervezet vette szárnyai alá az iskolát. „Az egyházi fenntartásnak számos előnyét élvezzük” – mondta az igazgatónő, kiemelve, hogy az oktatáson túl nagy hangsúlyt helyeznek a nevelésre. Mint elmondta, profiljukkal az Egyházon belül is egyedinek számítanak. „Napjainkban több az iskola, mint a diák, így azok az intézmények tudnak hosszú távon megmaradni, amelyek valami pluszt adnak.” Csurgón ez a mezőgazdasági képzés, ahová rendszeres a túljelentkezés. Mezőgazdasági gépész, mezőgazdasági gépésztechnikus, családi gazdálkodó – amelyet tavaly hirdettek meg először – adja a tanítás fő csapásirányait. Napjainkra a megyében – sőt Zalában is – egyedül a csurgói iskolában maradt meg a mezőgazdasági szakközépiskolai képzés.

 

 

Sok diák érkezik Somogyon túl, Zala megyéből, de jönnek Baranyából és Tolnából is” – magyarázta. Vargáné Nagy Viola. Elsősorban gazdálkodó családok küldik a gyermeküket, mások viszont abból a felismerésből iratkoznak be, hogy ezen a területen munkaerő kereslet tapasztalható. Nagy az érdeklődés a gyakorlat oldaláról, még szinte meg sem kezdték a szakmai vizsgákat, már sorban állnak a vállalkozók, hova, milyen fiatalt várnak.

Az intézmény 262 hektáros tangazdaságában – ahol kizárólag szakoktatók és diákok dolgoznak – nyílik lehetőség a gyakorlati feladatok elsajátítására. Úgy tartják, az alapokat megadja az iskola, de szakember valójában a folytonosan változó gyakorlatban „képződik”. A diákok – a növényvédelem kivételével – mindent elvégeznek a tangazdaságban, tapasztalatokat szerezve: nekik a szántó nemcsak egy darab föld, hanem megismerik tulajdonságait is. Aratáskor az oktatóval együtt ülnek a kombájnon, a kiszolgáló járműveket szintén a diákok vezetik, s közben nemcsak a szántóföldi mozgást sajátítják el, hanem a közúti közlekedésben is jártasságot szereznek. A vezetési alapok megszerzéséhez az intézménynek van tanuló traktora, rutinpályája, oktatója.

 

 

Névadónk, Adolf Kolping eszméjét itt, ebben a mezővárosi iskolában, tangazdaságunkban és tanműhelyeinkben maradéktalanul meg tudjuk valósítani, mind a mezőgazdasági-, ipari- és szociális-, mind pedagógiai szakmáinkban is” – hangsúlyozta az igazgatónő.

Nagy szükség lenne egy-egy korszerű eszköz beszerzésére. „Egy több évtizedes gépmatuzsálemen a diák nem tanul felelősséget, mert tudja, csak szükségből dolgozik ilyenen, s nem ezzel fog a gyakorlatban találkozni – mutatott rá a szakember, hogy jobban megbecsülik a modern eszközt, ez is része a pedagógiai szemléletnek. Nagyon fontosnak tartják a szakkiállítások megtekintését, és üzemlátogatásokat szerveznek. Ugyanakkor az oktatók is részt vesznek tanfolyamokon, továbbképzéseken, hogy tájékozottak legyenek szakterületeiken. Az intézmény saját buszával könnyebben eljutnak egy-egy üzembe, hogy bizonyos gépeket, munkafolyamatokat a helyszínen tanulmányozhassanak. Az oktatást segítik az általuk szervezett konferenciák, ahová gyakorló gazdákat, cégektől szakembereket hívnak meg.

A mezőgazdasági vállalkozóktól számos pozitív visszajelzést kapnak az iskola oktatási munkájáról. „A legtöbb kritika akkor ért minket, amikor még nem voltak korszerű eszközeink” – hiszen a diákoknak nem volt próbalehetőségük, s azt is be kell látni, a minőség tiszteletet parancsol, másként néznek egy új vagy újabb eszközre.

 

 

A csurgói intézmény több mint egy évtizedes szakmai kapcsolatot ápol az AXIÁL-lal, együttműködésük legfontosabb alapja a problémamegoldás és a megbízhatóság. Eszközbeszerzéskor, szervizért a bajai központú cégre támaszkodik az iskola, melynek tanulói az AXIÁL telepére is bejárnak gyakorlatra. Sokféle együttműködésre van mód! „Amikor lehetőségünk adódott gépberuházásra, az AXIÁL helybe hozta bemutatni a kínálatát, hogy mindenki láthassa és kipróbálhassa” – jegyezte meg az igazgatónő. És ha már ott volt az alkalom, két vállalkozó is megtekintette a gépeket, majd döntött a beruházásról. Korábban több lehetősége volt az intézménynek gépbeszerzésre, az utóbbi években viszont elmaradtak a pályázatok. Emiatt ma már elsősorban használt gépek lízingjére gondolnak.

Az iskolában folyó oktatás színvonalának objektív mércéje részvételük az országos szakmai versenyeken. „Szinte minden évben döntősök a diákjaink” – nyugtázta Vargáné Nagy Viola. Ez is mutatja az elméleti oktatás magas színvonalát. Ugyanakkor gyakorlati téren sem maradnak le, hiszen az országos szántóversenyen mindig dobogósok, idén első és harmadik szereztek, tavaly az első kettőt.

 

 

Arról már Breják Ferenc, szakoktató, a tangazdaság vezetője számolt be, hogy az elméleti és a gyakorlati feladatok mellett diákjaikkal kitalálták, szabad idejükben építenek egy kombájnt, ezzel is színesebbé teszik a tanulást. „Fontosnak tartjuk felkészíteni a fiatalokat a problémamegoldásra, miként lehet haszontalannak tűnő anyagokból működőképes szerkezetet létrehozni” – mondta a tantestületet 2015 óta erősítő szakember, aki az egyetemen szerzett tudását egy vállalkozónál formálta életszerűvé, s ezt kamatoztatja máig.

Elsőként a jövendő diákoknak szervezett nyílt napra alkotta megy egy mozgó járművet. Évek óta üzemképtelen kisautót kaptak az egyik helyi vállalkozótól, ezt hozták helyre: „Darabokra szedtük, majd újra összeépítettük”. Néhány hónap használat után közösen úgy döntöttek, hogy mezőgazdasági járművé alakítják. Önjáró CLAAS LEXION „makettet” raktak össze az udvaron, a vastelepről szerzett anyagokból. Alváznak felhasználták a személyautót, léghűtéses Simson Star motort tettek bele, környékbeli autószerelőktől kapták a kipufogót, a kerekeket, a kormányművet, a lámpákat. A festéket, a gyári színkeveréket az AXIÁL adta.

Már tervezzük a következőt, egy CLAAS XERION-t, két öreg autó felhasználásával”. Annak már mind a négy kereke kormányozható lesz, fordítható fülkével. A tanulók nemcsak egy darab fémet tartanak a kezükben, hanem észreveszik benne az alkatrészt, nő a kreativitásuk, mert meglátják, hogy mire lehet használni, hová építhetik be. Breják Ferenc szerint a magyar mezőgépész-oktatás lényegileg ezermestereket képez. Ha elakad a technika a mezőn, legyen a gépészben annyi ambíció, hogy hozzá merjen nyúlni, vagy legalább lássa, mi is a baj. „Nem ismerem a nem tudom kifejezést” – jegyezte meg Breják Ferenc. Ha nem is „MacGyverek” kerülnek ki az iskolából, ne ijedjenek be, ha probléma adódik, ne tankönyvszagú legyen a tudásuk!

 

Szöveg: Viniczai Sándor, szakújságíró

Fotó: Maga Anamaraia

Forrás: AXIÁL Híradó különszám 2018. január 30-31. oldal