Európa jövője a hatékonyságon múlik

Európa jövője a hatékonyságon múlik

2018. január 02. kedd.
  (Axiál)

Harsányi Zsolttal, a MEGFOSZ elnökével, az AXIÁL Kft. tulajdonos-ügyvezetőjével sok egyéb mellett a kiállításon szerzett tapasztalatairól beszélgettünk. Ezek az információk ugyanis a gépvásárlók számára is fontos üzenetet hordoznak. Bárdos B. Edit írása.

Aktuál- és gazdaságpolitikai kérdések egyaránt rányomták bélyegüket a 2017. évi Agritechnica kiállításra. Miközben ugyanis ez a kétévente megrendezésre kerülő esemény egyfajta zsinórmértéknek számít a mezőgazdaság, annak technikai fejlődése szempontjából, azon idén, a német belpolitikai események, a kudarcba fulladt koalíciós tárgyalások miatt senki nem képviselte az ügyvezető kormányt. Ahogy ennek, úgy a német gyártók annak sem örültek, hogy a sajátjuknak tekintett, általuk elindított rendezvényen egyre több külhoni kiállító van jelen. Harsányi Zsolttal, a Mezőgazdasági Eszköz- és Gépforgalmazók Országos Szövetségének elnökével, az AXIÁL Kft. tulajdonos-ügyvezetőjével sok egyéb mellett a kiállításon szerzett tapasztalatairól beszélgettünk. Ezek az információk ugyanis a gépvásárlók számára is fontos üzenetet hordoznak.

 

Milyen trendek tapasztalhatók mostanság a nemzetközi mezőgépgyártásban, -forgalmazásban?

– A legfontosabb, hogy a 2016-os mélypont, a németek által talfahrtnak, völgymenetnek nevezett időszak után elég szépen elindult felfelé a piac. Ez – sajnos – abból is látszik, hogy a mezőgazdasági gépgyártók egyre hosszabb szállítási határidőt vállalnak. Ennek azonban nem pusztán az az oka, hogy sok a megrendelésük, a szűk keresztmetszetet ma már leginkább az alkatrész-beszállítók jelentik.

Az elektronikával talán nincs akkora probléma, mint a hidraulika-berendezésekkel, utóbbiak gyártói ugyanis egyre kevesebben vannak, így egyre kevesebbet termelnek.

Ma már ott tartunk, hogy mindössze két-három olyan hidraulikaszivattyú- gyártó van a világon, amelynek a termékeit elfogadják a nyugat-európai mezőgazdaságigép-gyártók. Az ilyen, nehezen beszerezhető szivattyút pedig a legnagyobb, legdrágább gépbe építik be, azokba, amelyekkel a legtöbbet tudnak keresni. Teszik ezt igen sikeresen, nekünk is van olyan nyugat-európai, teleszkópos rakodókat gyártó partnerünk, amelynek 2008 óta a tízszeresére nőtt a tőzsdei árfolyama.

 

Ez mit jelent a vásárlók szempontjából?

– Előfordulhat, hogy A KISEBB, EGYSZERŰBB GÉPEKBŐL ELŐBB-UTÓBB NEM LESZ NYUGATI GYÁRTMÁNY, LESZ VISZONT HELYETTE KÍNAI VAGY INDIAI, a kis- és közepes kategóriában ugyanis ők is piacot kérnek. A nagy kategóriában nem állják a versenyt, mert nem képesek megfelelő szervizt, alkatrészellátást biztosítani.

 

Ezekben az országokban a nagy, nyugat-európai vállalatoknak is van gyáruk, ahol általában a kisebb gépeket gyártatják.

– Valóban, Indiában és Kínában is vannak ilyenek, ahonnan behozzák az ott gyártott kisebb gépeket, amiket aztán mint sajátjukat értékesítenek. Komplett váltót, hidat, motort is gyártatnak, amiket szintén behoznak Európába, majd itt hozzáteszik az elektronikát, a szervizt és az alkatrészellátást. Valóban van egy ilyen tendencia, próbálják a tevékenységüket kiszervezni. Közben azonban elindult egy másfajta folyamat, a már említett ázsiai országok piaci térnyerése, s itt az érdekek már ütköznek. Ez egyértelműen kiderült a mostani kiállításon is: az Agritechnica ugyanis a német mezőgépgyártók kiállításaként indult valamikor, azt ők szervezték a német mezőgazdasági kiadóval, a DLG-vel együtt, és nem kevés pénzt fektettek bele. Erről egyébként egy vezércikk is olvasható a német Agrartechnik folyóirat főszerkesztőjének tollából. Dieter Dänzer idézi Christian Dreyert, a Német Gépgyártók Szövetsége mezőgépipari szekciójának (VDMA) elnökét, aki erősen kritizálta a DLG-t, amely folyamatosan növeli a külföldi kiállítók számát, s ezzel mintegy versenytársakat szállít nekik. A DLG-nek ugyanis az az érdeke, hogy minél nagyobb legyen a kiállítás, ezáltal a forgalmuk, a német mezőgazdasági gépgyártóknak pedig az, hogy Hannoverben a német mezőgazdasági gépgyártók legyenek előnyben.

 

Hová fajulhat ez a harc, mi lehet az eredménye? Kialakulhat-e egy olyan helyzet, mint Kölnben, ahol fel kellett osztani egy kiállítást?

– Ezt nem lehet megjósolni, de az biztos, hogy a jelenlegi helyzet már nagyon nem tetszik a német mezőgazdaságigép- gyártóknak. Egyébként is rányomta a bélyegét a rendezvényre a német belpolitikai helyzet, az ügyvezető kormányt ugyanis senki sem képviselte a díjátadón. Pedig azon a német mezőgazdasági gépgyártás prominensei mind ott voltak. Várták volna, hogy elismerjék a teljesítményüket, mert bár az éves forgalmuk „mindössze” 7,6 milliárd euró (a német GDP 3144 milliárd), s minden 4 megtermelt euróból 3 külföldön realizálódik; a foglalkoztatásból is kiveszik a részüket: 30 ezren dolgoznak az ágazatban. Kicsit tehát el vannak anyátlanodva, mert szükségük lenne a politika segítségére, iránymutatására. Az alkatrészekből is azért van hiány, mert nincs elég ember, aki dolgozzon. Ráadásul, a franciák után a német szakszervezet is ki akarja harcolni a 35 órás munkahetet. A bevándorlók nem akarnak dolgozni, ezt már ők is belátták. Nagyítóval kell keresni a szakképzett dolgozókat, ennek a folyamatnak pedig az lesz az eredménye, hogy a munkaerő ára az egekbe szökik.

 

Ha már a termékdíjakról, azok átadásáról esett szó, az eredmények alapján elmondható, hogy az Axiál a top márkákat forgalmazza.

– A 2017. évi Agritechnicára 320 újdonságot jelentettek be a gyártók, s ezek közül 2 terméket díjaztak arany- és 29-et ezüstéremmel. Ezeken 20 gyártó osztozott. Közülük a legtöbb díjat, 1 aranyat és 4 ezüstöt a CLAAS kapta. Az aranyéremmel díjazott újdonságuk az elmúlt 10–15 év fejlesztéseinek eredménye, mondhatni a megkoronázása. Olyan elektronikai megoldások, amelyek a vezetőnek segítenek abban, hogy egyre kevesebb odafigyeléssel, egyre hatékonyabban tudjon dolgozni, eddig is voltak. Most ezeket egy komplex egységgé foglalták össze, így a gépkezelőnek alig-alig van dolga a beállításokkal. Szinte az összes beállítást, amit eddig az embernek kellett elvégeznie, átveszi az elektronika.

A vezetőnek mindössze az a feladata, hogy egy előválasztó gomb megnyomásával optimalizálja a munkaműveletet, például a minél kevesebb veszteségre.

Innentől kezdve a kombájn elektronikája beállítja a menetsebességet, a dobhézagot, a dobfordulatszámot, a szelelő fordulatszámát, a rostahézagokat, mindent. Figyeli a beállításokat, amiket pillanatokon belül a körülményekhez igazít. Régen ez úgy történt, hogy a kombájnos reggel beállította a gépet, majd délben, ha esetleg hűvösebbre fordult az idő, állított a cséplési értékeken. Mindezt úgy, hogy kiszállt, és a bovdent meghúzgálta. A CLAAS aranyérmes elektronikájával gyakorlatilag másodpercről másodpercre módosulhatnak ezek az értékek, úgy, hogy a vezetőnek ki sem kell szállnia a fülkéből. Ezzel együtt még mindig mondhatja azt egy gazdálkodó, hogy neki ez nem kell. Szerencsére azonban egyre többen felismerik, hogy az elektronika nem ellenség, nem átok, hanem áldás. Ráadásul ez az elektronika egyre inkább működőképes, s a kiállítás is azt mutatta meg számomra, hogy Európa jövője a hatékonyságon múlik. A hatékonyság pedig az elektronika használatával óriási mértékben javítható. Ehhez persze az is kell, hogy ezek a kombájnok megfelelő nagyságú területeken tudjanak dolgozni, de ezt már nem a mezőgazdasági gépipari cégek döntik el, hanem a politika.

 

A tendencia Nyugat- Európában is a koncentráció felé mutat?

– Egyértelműen, mert nincs más alternatíva. Ukrajnában és Oroszországban egyre nagyobb területeket vonnak be a mezőgazdasági termelésbe, egyre nagyobb mennyiségű export-árualap képződik, amivel másképp nem tudnak versenyezni. A SOK ESETBEN JOBB BELTARTALMÚ MAGYAR KUKORICASZEMRE SINCS RÁGRAVÍROZVA, HOGY MADE IN HUNGARY, AZ UKRÁN KUKORICÁT IS UGYANAZON AZ ÁRON TUDJÁK ELADNI A VILÁGPIACON.

 

 

Ebben a helyzetben milyen esélyei vannak a magyar mezőgazdaságnak? Mennyire vagyunk felkészülve a hatékony gazdálkodásra?

– Nem állunk rosszul, az automatikus kormányzás például nálunk már elterjedtebb, mint akár Németországban, a régi nyugati tartományokban. Kelet-Németországban a nyugati részekhez képest jóval elterjedtebb. Ha a közép-európai régiót tekintjük, akkor egyértelműen az elsők között vagyunk az automata kormányzás, a precíziós jel használatát tekintve, és ez egyre inkább kiegészül a vetőmagmennyiség beállítása, a műtrágyaszórás, a permetezés precíziós módon való elvégzésével. Úgy látom, hogy a gazdák egyre többet költenek ezekre a technológiákra, mert használatukkal csökkenteni tudják a termelési költségeiket.

 

Tavaly harmadik évadát zárta az AXIÁL által üzemeltetett gép- és eszközfüggetlen RTK korrekciós rendszer, a mAXI- NET. Milyen tapasztalataik vannak, mennyire használják a gazdálkodók?

– Egyre több felhasználónk van, s folyamatosan bővül a kör. A RENDSZER PROBLÉMA NÉLKÜL MŰKÖDIK, A HÁLÓZAT MEGBÍZHATÓ. AZ EMBEREK SZERETIK, ÉS AZT REMÉLEM, HOGY A KÖVETKEZŐ ÉVEKBEN TOVÁBB TERJED A HASZNÁLATA. Jó döntést hoztunk, amikor ezt a rengeteg pénzt belefektettük, és ezt a kollégák is egyre inkább elhiszik. Azokra pedig, akik használják csak egy példa: a saját gazdaságunkban 7 kis traktorban volt automata kormányzás. A traktorosoknak tartott gyűlésen felállt az egyik gépkezelő, és azt kérte, hogy a nyolcadikba is vegyünk ilyet, mert az a társuk is megérdemli. Ő ugyanis azt tapasztalja, hogy akik ezt használják, mivel nem kell egész nap koncentrálniuk, sokkal pihentebben szállnak ki este a traktorból, és otthon is többet és jobban tudnak teljesíteni...

 

Az új technikák, technológiák használatát meg kell tanulni. Mennyire nyitottak erre a gazdák, a tulajdonosok elküldik-e a gépkezelőket tanfolyamokra, mielőtt felültetik őket a 100 milliós gépekre?

– Ebben a tekintetben rossz tapasztalataim vannak. SOKAN NEM ISMERTÉK MÉG FEL, HOGY EZEKET AZ IGEN ÉRTÉKES GÉPEKET CSAK HOZZÁÉRTŐ GÉPKEZELŐRE SZABAD BÍZNI, határozott érdek tehát az alkalmazottak gépkezelői tanfolyamra történő beiskolázása. Sajnos nem egyedi, hogy úgy gondolják, két nap alatt fel tudunk készíteni bárkit az adott gép használatára. Két nap alatt senkit nem lehet megtanítani erre, különösen nem, ha át is kell képezni, mert valamilyen más szakmából érkezett. Egyébként ezeket a gépeket ma már úgy tervezik, hogy messziről is bele lehet tekinteni az értékeibe. Ezzel elérhető, hogy a kezelők kihozzák a maximumot a gépekből. A KEZELŐK TANÍTÁSA MELLETT TEHÁT ARRA IS SZÜKSÉG VAN, HOGY ELLENŐRIZZÉK ŐKET. A legújabb kombájnok, nagy traktorok erre alkalmasak, pontosan ellenőrizhető, hogy mikor, milyen beállítási értékekkel, teljesítménnyel dolgoztak, mennyivel mentek, minden egyes érték megnézhető online is, így az adatok kiértékelhetők. Felgyorsult a világ, s egyre többen használják a 6310-es Nokia helyett az okostelefonjukat. Alkalmazkodni szükséges, s ez folyamatos tanulást igényel, amire nagyon sok vidéki vállalkozó nem szán elég időt. Kényszeríteni azonban senkit nem lehet, ezért a legjobb motiváció az, hogy ha látják az ezek használatából eredő nyereséget, ahogy azt is látják, hogy dolgozik az emberük. Kérdés viszont, hogy lesz-e olyan motivált alkalmazott, akin a hatékonyabb munkavégzést számon lehet kérni. Mert pillanatnyilag úgy látom, hogy ebből, a hatékony munkavégzésre alkalmas, képes és főleg akaró dolgozókból egyre nagyobb a hiány.

 

Ezen próbál segíteni a MEGFOSZ és a Földművelésügyi Minisztérium közös, „Legyél te is mezőgépész!” programja, aminek már kézzel fogható eredményei vannak.

– Valóban, hiszen 2016-ban már 2700 fiatal jelentkezett mezőgépésznek, ami duplája az előző éveknek, öt évre visszamenőleg. Ez egy olyan feladat, mint otthon a mosogatás. Azzal, hogy egyik este elmosogattunk, még nincs kipipálva egy évre előre, azt folyamatosan, minden nap el kell végezni. Az utánpótlásért is folyamatosan kell tenni.

A napokban is volt nálunk az AXIÁL-nál a bajai iskolából két osztály, 7–8 és 12–13 éves gyerekek, akik a tanáraikkal együtt ugráltak egyik gépről a másikra. Sok tanuló ki is jelentette, hogy már nem tűzoltó akar lenni, meg katona, hanem vadakat terelő juhász vagy traktorista. Ezt a magot tehát folyamatosan el kell vetnünk, nincs megállás, mert csak így érhetünk el eredményt. Azt is hangsúlyozzuk ilyenkor, hogy a mezőgazdaságigép-fejlesztés fej-fej mellett jár az autókkal, sőt, az önvezető traktor már most létezik, és ahol kell, plusz-mínusz 2 centire lefordul. Ezzel szemben a manapság tesztelt önvezető autók maximum 2–3 méteres pontossággal tudják ezt megcsinálni. A MEGFOSZ-nak egyebek mellett tehát ez, a mezőgépész szakma elismertségének növelése is feladata. Ezt pedig csak úgy tudjuk megtenni, hogy miként eddig, a jövőben is összefogunk.

 

Jól látom, hogy az utóbbi időben, az elnöksége alatt összetartóbb, egységesebb lett a MEGFOSZ tagsága?

– Egységet úgy lehet teremteni, ha az mindenkinek az érdeke mentén szerveződik, de legalábbis nem sérti senkinek a hatékonyságát. Amint valakinek más a motivációja, az az egységet rögtön elfelejti. Mi a közös érdekeket képviselve próbáltunk meg előrébb menni, ami úgy tűnik, mindenkinek, nagyoknak, kicsiknek, gép- és alkatrész-kereskedőknek is jó. Azt gondolom, hogy ez sikerült, hiszen ma már 100 tagunk van, s a választásnál ismét bizalmat kaptam, a vezetőségbe kerültem, majd később az elnökség újra engem választott elnöknek. Kétségtelen, hogy sok kompromisszumot kell kötni, ahogy az is tény, hogy vannak olyan emberek a szövetségben, akik a közösség érdekében sokat dolgoznak, de a tagság elismeri a munkánkat. Persze mi sem vagyunk tökéletesek, de a MEGFOSZ egy olyan, transzparens módon működő szervezet, amelyik mindenkinek az érdekeit figyelembe veszi.

 

A közügyek után beszéljünk az AXIÁL-ról is. Milyen évet tudhatnak maguk mögött, és milyen tervekkel, elvárásokkal néz a következő elé?

– Ahogy év elején, az AgrárgépShow-n tartott sajtótájékoztatón elmondtam, bíztam benne és az látszott, hogy a 2017-es év 10–15 százalékkal nagyobb forgalmat hoz, mint az előző. Ez így is lett. Nagyon jól indult az év, aztán a nyári szárazság, egy-két helyen a kevesebb termés azért visszafogta a beruházási kedvet. De az egyértelműen látszik, hogy A TECHNIKAI FEJLESZTÉSRE NEM SAJNÁLJÁK A PÉNZT A GAZDÁK. És nemcsak azért, mert ezáltal nagyobb jövedelmet érnek el, hanem azért, mert pontosan látják, hogy a feladatok elvégzéséhez egyre rövidebb idő áll rendelkezésre. A munkával is hamarabb és egyre hatékonyabban akarnak végezni, hogy több idő jusson a pénzük elköltésére. És ez nem vicc!

Amikor elmondom bárhol Nyugat-Európában, nem akarják elhinni, hogy a magyar mezőgazdászok, akik csak növénytermesztéssel foglalkoznak, nyáron, általában augusztusban, nyugodtan el tudnak menni 1–2 hét szabadságra.

Ha ügyesek, egy egész céges szabadságot is ki tudnak adni augusztusban, mert hatékonyan, nagy területen dolgoznak, nagy teljesítménnyel. De visszatérve az eredeti kérdésre, az AXIÁL történelme során a legnagyobb forgalmú évet tudjuk magunk mögött. Jól alakult az új mezőgazdasági gépek forgalma, az alkatrész- forgalmunk is jelentősen növekedett, és rapid módon növekszik a szerviz szolgáltatás árbevétele. Utóbbi annak is köszönhető, hogy minden évben 15–20 új szerelőt vettünk föl.

S, hogy milyen lesz a következő év? Úgy gondolom, mindig mindent lehet jobban csinálni, és jobban is szeretnénk csinálni. Az Axiálnak sok-sok értéke van, a legfontosabbak ezek közül a munkatársaink. Ha öt óra után valamelyik családtaggal még bent vagyunk a cégnél, és kinézve az ablakból azt látjuk, hogy eltűnnek a parkolóból az autók, azt szoktam mondani, hogy elment a cég tőkéjének egy része. Sokan dolgoznak nálunk, ami nagy felelősség is. Ez a legnehezebb, ebben a megváltozott világban olyan munkahelyet, olyan feltételeket, munkahelyi légkört teremteni és tartósan fenntartani, ami miatt szívesen jönnek másnap reggel is dolgozni. Voltunk mi már a Családbarát munkahely pályázaton az első tíz között, ez is egy olyan feladat, amin folyamatosan dolgozni kell.

 

Szerző: Bárdos B. Edit

Fotó: Nánási Pál

Forrás: Magyar Mezőgazdaság