Az Európai Tejtanács javaslatai 3. rész

Az Európai Tejtanács javaslatai 3. rész

2017. május 09. kedd.
  (Axiál)

Az Európai Tejtanács kidolgozott az uniós tejágazat számára egy úgynevezett Piaci Felelősség Programot (Market Responsibility Programme, MRP), melyet akkor kellene alkalmazni, amikor fennáll a veszélye, hogy a tejpiac megborul.

A cikk az előzményeit IDE kattintva olvashatja el.

 

Piaci Felelősség Program

A tejágazatot fenyegető jövőbeni piaci válságok időben és megfelelően történő ellensúlyozása érdekében tehát az Európai Unió egészére érvényes további szabályokra van szükség, hangsúlyozta az előadó. Mint mondta, az EMB ezért kidolgozott az uniós tejágazat számára egy úgynevezett Piaci Felelősség Programot (Market Responsibility Programme, MRP). Ezt akkor kellene alkalmazni, amikor fennáll a veszélye, hogy a tejpiac megborul. A piac figyelése és az ott történtekre való reagálás kombinációja biztosíthatja a közelgő válságok felismerését és egy háromlépcsős programon belüli kezelését.

Számításaik szerint egy, a termékárfolyamok, tejárak és termelési költségek (árrés) tendenciáit magába foglaló piaci index segítségével előre jelezhetők a válságok. A 100 pont feletti index azt jelentené, hogy az árak fedezik a termelési költségeket, a piac stabil és nincs szükség beavatkozásra. Ha az index 100 pont alá esik, akkor nincs meg a költségek fedezete. Ha túl nagy a hiány, elindul a Piaci Felelősség Program, aminek alkalmazása három lépcsőben történne.

A korai figyelmeztetés (a piaci index 7,5%-os esése) fázisában a megfigyelő ügynökség korai figyelmeztetést ad ki, megkezdődik a magántárolás, elindulnak az extra fogyasztást ösztönző programok (pl. szopós borjak előállítása, üszők hizlalása tejjel stb.). Ezt a szintet addig tartanák, míg az index vissza nem tér 100 pontra.

A második lépcsőt maga a válság jelenti (a piaci index 15%-os esése). Ekkor a megfigyelő ügynökség hivatalosan megállapítja és bejelenti a válságot, elindulnak a Piaci Felelősség Program központi elemei: meghatározzák a referencia időszakot, megjelennek a termelés (legalább 5%-os) csökkentésére vonatkozó pályázatok, termeléscsökkentési támogatások és piaci felelősség illetéket rónának ki máraz első kilótól a termelésüket növelő gazdaságokra.

S ha mindez még mindig nem lenne elég, a piaci index 25 százalékos esése esetén 2-3 százalékos kötelező termeléscsökkentést vezetnének be meghatározott időszakon, például 6 hónapon keresztül.

A válság vége akkor lenne bejelenthető, ha az index folyamatosan 100 pont körül alakul, és a megfigyelő ügynökség pozitív előrejelzéseket ad a piac további alakulásáról. Ekkor az összes termeléskorlátozó intézkedés feloldható. Az önkéntes vagy szerződéses alapon vállalt kötelezettségek a megállapodások szerint szűnnének meg.

 

A szükséges feltételek

Az MRP zökkenőmentes alkalmazásához azonban néhány feltételnek teljesülnie kell. A Tejtanács szerint az MRP gyors koordinálásához ajánlatos lenne az uniós szinten már létrehozott megfigyelőközpontot egy hatékony központi megfigyelő ügynökséggé fejleszteni. Ezen ügynökség működését előre meghatározott, kötelező érvényű kritériumok szabályoznák; a határozatok meghozatala pedig átlátható és ellenőrizhető módon történne az index segítségével. Ez képezné a határozatok alapját. Szükség van továbbá az EU egészében elfogadott (általános alkalmazhatóságú) jogalapra annak érdekében, hogy a programot kötelező érvénnyel lehessen alkalmazni a tagállamokban.

A mennyiségi beavatkozásokat a termelőknek már saját gazdaságuk szintjén kellene elvégezniük a „szennyező fizet” elv alapján. Így válsághelyzet esetén a tejtermelést a változó piaci körülményekhez lehetne igazítani. Mivel ezzel megtakaríthatók a fölösleges feldolgozási és tárolási költségek, így ez az EMB szerint mindenképpen a leghatékonyabb megoldást jelenti.

 

 

Az MRP előtt álló kihívások

Az MRP gyakorlatba ültetése során azonban számos kihívással kell szembenézni, hangsúlyozta Romuald Schaber. Tisztázni kell például hogy mikor van válság, miként határozható meg a válsághelyzet? Termelői szempontból a „válság” kifejezés kétség kívül arra a helyzetre utal, amikor hosszabb időn keresztül nem sikerül fedezni az átlagos termelési költségeket. Ez abban nyilvánul meg, hogy az árfolyamokat és a termelői árrést magába foglaló index értéke jelentősen alatta marad a költségfedezetet jelentő 100-as szintnek.

A gazdaságok egyéni kvótáinak hiányában a referencia-időszak meghatározása is elsőrendű fontosságú. Erre több lehetőség kínálkozik. Gyakorlati szempontból azonban az lenne a legjobb megoldás, ha a referencia-időszakot a válság hivatalos bejelentésének napját megelőző 12 hónapos periódus jelentené. Ily módon még a gazdaságok egyéni kínálati görbéit is figyelembe lehetne venni. Ez az egyes gazdaságok rendkívül eltérő egyéni stratégiái (pl. szezonális ellés) miatt jelent különösen jó megoldást.

További kérdéseket vet fel az, hogy mikortól kell bírságot kiszabni az olyan gazdaságokra, amelyek a válság bejelentése ellenére tovább folytatják a termelés növelését, és hogy milyen mértékű legyen ez a bírság. Egy válsághelyzetben akkor lehet hatékonyan visszaszorítani az egyéni gazdaságok tejtermelésének piackárosító növelését, ha a tejár 110-120 százalékát kitevő illeték kivetése legkésőbb a válság bejelentésekor megtörténik. A válság elmúltával az egyéni gazdaságok kínálati magatartása egyszerűen meghatározható a referencia-időszakkal való összehasonlítás útján. (Például: a válság 2014. október 1-jétől 2015. február 28-áig tart. Ebben az esetben a referencia-időszak a 2013. október 1. és 2014. február 28. közötti periódust jelenti.)

A megfigyelő ügynökség akkor jelenti be a válság végét, amikor az index értéke 95 pontra emelkedik és az ügynökség pozitív előrejelzéseket ad az elkövetkező néhány hónapra.

 

Tisztítás és fejés a karusszel fejőházban Beleden

 

Száguldás fék nélkül

Az előadó szerint az MRP alkalmazása az egyéb válságkezelési eszközökhöz képest több előnnyel jár. Például elkerülhető a termelői árak összeomlása, továbbá kismértékű állami finanszírozással gyorsan leküzdhető a válság. A lényeg azonban az, hangsúlyozta az elnök, hogy a koncepció a tejtermelők piaci viszonyoknak megfelelő viselkedésére épül. A jövőben tehát az lesz a tejtermelők feladata, hogy állandóan figyeljék a piac alakulását és megfelelő módon reagáljanak annak jelzéseire. Ez különösen a válságidőszakok során fontos. Az ilyen „üzletszerű” hozzáállás csak akkor alakulhat ki, ha az eddig csak a csökkenő tejárak kapcsán megjelenő kollektív felelősséget felváltja az okozó felelőssége. Ez azt jelenti, hogy a keresletet nyilvánvalóan meghaladó kínálat ellenére a termelésüket tovább növelő gazdaságoknak is társfelelősséget kell vállalniuk a piacellenes magatartásukért. Másrészről viszont teljesen jogos az, hogy a termelésüket a válság során csökkentő és így a válság gyors leküzdéséhez hozzájáruló gazdaságok pénzügyi ellentételezést kapjanak. Romuald Schaber végül egy kérdéssel zárta előadását. Ki az, aki olyan, 500 lóerős autót szeretne venni, amelyiken nincs fék? Biztos volt benne, hogy senki. – Mi is úgy szeretnénk működni, hogy legyen az autónkban gáz is és fék is!

 

Ki állja a cehhet?

Mint várható volt, ez az előadás váltotta ki a legnagyobb indulatokat. Ahogy azt Bódi László, a Tedej Zrt. vezérigazgatója megjegyezte, a tejelő szarvasmarha-ágazatnak sajátossága, hogy egyik pillanatról a másikra nem lehet csökkenteni vagy növelni a termelést, akár büntetnek érte, akár nem. Felhívta a figyelmet arra is, hogy ha elkezdik kivágni a teheneket, törvényszerűen lemegy a marhahús ára. A drága pénzen előállított üsző is a vágómarha-piacon jelentkezik, ami szintén leviszi az árakat. A gazdaságok nem használják ki a férőhelyeket, miközben tartoznak a banknak, fizetni kell az amortizációt, a nyereséget pedig megkövetelik tőlük. Mint hangsúlyozta, sok kérdést vet fel ez a megoldás, mert rövid távon nem lehet „liftezni” a tejtermeléssel.

Mások a kereskedelem felelősségét hiányolták a megoldási javaslatból. Amiből úgy tűnik ki, hogy minden terhet a termelőknek kell vállalniuk, azoknak, akik – való igaz – viszonylag kis termelés-visszafogással nagy hatást tudnak elérni a piacon. De ki fizeti meg az elmaradt hasznukat? Ezt a kérdést nemcsak mi tettük fel, mert ahogy az előadásban is elhangzott, erről nagy viták folynak Németországban is. Ott is úgy látják, hogy egyedül a tejtermelők állják a cehhet, miközben a feldolgozók és a kereskedelem óriási profitra tesznek szert.

 

Szöveg: Bárdos B. Edit

Fotó: Kiss Gergely/Magyar Mezőgazdaság

Forrás: Magyar Mezőgazdaság 2017. május 3.